Tejmozi regény, könyv. Balla D. Károly

A dunaújvárosi József Attila Könyvtár így ajánlja a Tejmozit:

Balla D. Károly: Tejmozi

A kárpátaljai Balla D. Károly korunk egyik „leginteraktívabb” írója: életének külső és belső rezdüléseiről rendszeresen beszámol saját honlapján. Itt olvashatjuk, hogy az író 2004-ben vetette papírra először gondolatait a regényről, amelynek egyszer csak nekiült megírni és elkezdett folyni a szöveg, egyik mondat hívta elő a másikat. A mű egyes szám első személyű: a főhős, egy nyelvész, a múlton mereng egy tengerre néző ablak előtt állva. Ugyanakkor jelen van a regényben az olykor-olykor megszólaló objektív narrátor is Balla D. Károly személyében. A két elbeszélő váltakozása, egybejátszása adja a regény különleges szerkezetét; ennek köszönhetően „leírtam azt, amit elgondolnom sem illett volna”.

Balla D. Károly: Tejmozi

„Meghalni nem annak ellentéte, hogy élni, hanem annak, hogy születni." Az apa- és anyaregényből ez a mondat hosszan tovább-gondoltatja magát. Valójában vendégszöveg, a román Ana Blandinától származik. A Tejmozi ugyanis játékos posztmodern ötleten alapul. Szerzője évekkel ezelőtt felhívta pályatársait: küldjenek neki részleteket kortárs irodalmi prózákból, hogy beilleszthesse azokat készülő novellájába. A kapott ötven idézetet felhasználta az első változatban, vagy lehet, hogy inkább köréjük írta az elbeszélést, ám publikálás előtt végül kihagyta a kölcsönszövegeket. Az ihlető gondolatok azonban önálló életre keltek, felhasználásukkal született ez a kisregény, a felnőtté válás nosztalgikus-fájdalmas-filozofikus története, amely lecsupaszítva egyszerű családi história. Hőse kisgyerekként asztal alatti rejtekhelyét fantázialényekkel népesítette be, külön nyelvet is alkotott nekik, melyet rajta kívül csak anyja értett. Az apa aktképek sorozatgyártásával kereste kenyerét. Fia a műterem tejüvegén át leste meg a modellt álló fiatal lányokat. Aztán egyszer csak elment az apa - remetének. A kibeszéletlen családi és társadalmi problémák lelki sokkhoz vezetnek. Misztikus és elégikus jelenetek hozzák felszínre a dilemmát: mikor üdvös enyhíteni a családi ölelésen, hogy elkerülhető legyen a mesterségesen szított álszeretet és álkegyetlenség csapdája, amely később akár a halottak elengedését is gátolja.

Megjelent: HVG, 2012. febr. 11. (2012/6. szám)

időrend:frissek felül

Kritikák:

• Ócsai Éva: Az eltévedés útján /Tiszatáj, 2012/11.
  
• Szabó Katalin: Egy posztmodern kísérlet az emlékezésre /K&K, 2012.10.31
• Csordás László: A tejüveg mögött /Szépirodalmi Figyelő, 2012/2
• Dérczy Péter: A történet vége /Eső 2012/2
• Sain Gábor: Az elmúlás szimfóniája /ÚjNautilus, 2012. máj. 3.
  
• Darvasi Ferenc: „regényt írni nem más, mint beavatódni” /Bárka, 2012/2.
  
• Mosonyi Kata: A megbocsátás gesztusa /Irodalmi Jelen, 2012. márc. 10.
• Darvasi Ferenc: Mint egy vetítővászonnál /Magyar Narancs, 2012. jan. 19.
• Dege Sándor: Balla D. Károly: Tejmozi /olvaslak.hu, 2012. jan. 3.
• Bőgel György: Viszonyok /IQSYS.HU/blog, 2011. dec. 31.
• Hegyi Zoltán: Balla D. Károly: Tejmozi /ekultura.hu. 2011. dec. 5.
• -i-: Tejmozi, kizökkenések mellé /Magyar-Hon-Lap, 2011. nov. 16.
• Károlyi Csaba: Kizökkent az idő /Élet és Irodalom, 2011. okt. 21.
• Horváth László Imre: Egzisztencialista regény tejmozival /Magyar Nemzet, 2011. okt. 20.
• Markovits Teodóra: Filmszakadás /Alkarpatraz, 2011. okt. 16.
• Lénárt Ádám: Retusált archívum /Revizor, 2011. okt. 12
• Mrs. Capote: Tejmozi /Gerincre vágva, 2011. okt. 10
• Benedek Szabolcs: Átkozott provincia /Népszabadság, 2011. okt. 01.
  

Ajánlók, ismertetések:

• HVG: Könyv + családi trauma /HVG, 2012. febr. 12.
• (horner): Halál apa blues /Vasárnapi hírek, 2012. jan. 22.

Vélemények:

•  Szakmainak nem tekinthető (olvasói) vélemények

Tartalmi ismertetések:

A könyv fülszövege:

Tejüveg szűri meg a fényt a műteremben, az apa „megélhetési” aktképeket fest fiatal lányokról, közben halk zene szól, fia a tejüveg ajtó mögül leskelődik. Az anya kisfiával egy kitalált, csak kettejük által ismert nyelven beszélget, az apa elviszi fiát a rettentően veszélyesnek gondolt vadkörtefához ­– egy szorongó, a maga módján mégis boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt. Az apa később elhagyja családját, a fiú, könyvünk hőse attól fogva anyja és húga szeretetjátszmáinak áldozata lesz. Képtelen a saját életét élni, és a szülők halála sem hozza meg a várva várt feloldozást. Kettős le- és elszámolás Balla D. Károly finomra csiszolt, gazdag és egyben mégis takarékos nyelven megírt könyve: egyszerre apa- és anyaregény, fájdalmas tanulságokkal, kibeszéletlenül maradt, ennél fogva feloldozhatatlan feszültségekkel.

Ajánló a kiadó honlapján:

Egyszerre apa- és anyaregény

A főhős apja otthoni műtermében „megélhetési" aktképeket fest fiatal lányokról, közben halk zene szól, míg fia a tejüveg ajtó mögül leskelődik. Az anya kisfiával egy kitalált, csak kettejük által ismert nyelven beszélget, melyen keresztül egy szorongó, a maga módján mégis boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt. Az apa később elhagyja családját, a fiú attól fogva anyja és húga szeretetjátszmáinak áldozata lesz. Kettős le- és elszámolás Balla D. Károly finomra csiszolt, gazdag és mégis takarékos nyelven megírt könyve, fájdalmas tanulságokkal, kibeszéletlenül maradt, ezért feloldhatatlan feszültségekkel.

Szerzői szinopszis:

A Tejmozi harmadik regényem. Főhőse egy irodalmi ambíciókat dédelgető nyelvész, aki, miközben regényével vívódik, felidézi az apjához fűződő viszonya összetett és ellentmondásos epizódjait, gyerek- és kamasz korának egyes (számára meghatározó) eseményeit. Eközben feltárulnak az anyjához és húgához kapcsolódó történések csakúgy, mint saját felnőtt-életének és szakmai munkájának a problémái. Emlékezésére tanári vendégszobájának tengerre néző ablaka előtt kerül sor – a regény hőse egy északi országban nyer tanári állást, és itt írja apjáról szóló regényét is, miután gyakorlatilag elmenekül otthoni életéből, ahol is nem tudta megoldani a nyelv matematikai modellezésének a feladatát. Visszarévedései és monológjai voltaképp nem egyebek, mint a családját elhagyó apja erős személyiségével és saját, némileg meghasonlott énjével való gyötrelmes tusakodások.

Részlet egy interjúból:

..hősöm kutató nyelvész, aki menekülésben van. Menekül annak a roppant adatbázisnak a súlya alól, amit maga hozott létre, s amelyre támaszkodva meg kellene oldania a nyelv matematikai modellezését. Menekül a szakmai kudarc elől. De menekül az emlékeitől is, szüleinek nyomasztó lelki jelenléte elől: anyja alakja azzal nehezedik rá, hogy túlszereti, érzelmileg kisajátítja; apja meg azzal, hogy eltaszítja és elhagyja, nem enged neki helyet az életében (hősöm mégis kényszeresen látogatja apját világvégi faházában – egy ilyen alkalom képezi a regény egyik keretét; ekkor zarándokolnak el a „farkassá vált” öreg ruszin sírjához; a szimbolikus epizód egyben a rejtett történet kulcsa). Menekül iskoláskori önmagától, attól a szerencsétlen fickótól, aki egyszer eltévedt egy téli tájban, és a sehová le nem ágazó úton mégsem tudott visszatalálni saját biztonságába. Menekül attól az elhidegült lelkű önmagától, aki nem kíváncsi hajdani osztálytársaira, ezért nem megy el az érettségi találkozókra; aki nem tud, nem mer tartós párkapcsolatot kialakítani, mert fél az érzelmi függőségtől. Menekülési útvonala egyfelől az írásba vezet, másfelől egy távoli, északi városba, ahol vendégtanári állást vállal, s ahol szolgálati lakásának tengerre néző ablaka előtt kezd emlékezni mindarra, amitől elmenekült. Például arra, hogy kamasz korában miként leste meg a meztelen lányokat, akik a papa aktképeihez álltak modellt a fényes műteremben.