A Tejmozi regényt 2008-2009-ben írtam meg, lényegében egy 2004-es novellám alapján. 2010-ben még keveset csiszoltam a szövegen. Könyvalakban 2011 szeptemberében jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Az eredeti novella keletkezése eléggé kalandos, és a regénynek más szöveg-előzményei is voltak.
I. Egy mondat a... (az ős-Tejmozi)
- multikulturális szövegprojektum, interakció - 2004. Lényege:
Felhívásomra 30 irodalmár-társam 18 nyelvből 43 idegen nyelvű kortárs prózaíró 53 mondatát fordította számomra magyarra. Ezek inspirációjára én elbeszélést írtam, a kapott mondatok mindegyikét saját szövegembe építve.
- A felhívás szövege
- A kapott mondatok
- A novella: az ős-Tejmozi (teljes szöveg, a vendégmondatok dőltek)
- Az ős-Tejmozi részletes keletkezéstörténete
- Ülünk, mint a Temoziban
- Posztmodern akció - hagyományos prózamű (interjú)
- EGY MONDAT A... - a projektum oldala
A vendégmondatok inspirálta főbb motívumok, amelyek a regényben is megmaradtak: a faház, mint helyszín; apa-fiú viszony; öregedés, halál; az idő; az idegenség; kozmikus hangulat; a bor; a ruszin mivolt; a farkassá válás;
Mácsai Pál története
A vendégmondatok adta inspiráció mellett az alaptörténet felépítéséhez felhasználtam Mácsai Pál színművész kamaszkori emlékét, amelyet maga mesélt el - évekkel korábban - egy műsorban: miközben festő édesapja meztelen modellekkel dolgozott a műtermében, aközben komolyzenét hallgatott. A meztelenség tilos és titkos volta igencsak foglalkoztatta a kiskamaszt, összekapcsolódott benne a komolyzenével (e motívum a különböző szövegverziókban kisebb vagy nagyobb hangsúlyt kap). Megjelenése után a novellát elküldtem a művésznek (baráti lábon állok vele), 2005-ös blogbejegyzésem szerint „Palinak tetszett a novella, és örül annak, hogy egy epizóddal hozzájárulhatott. Apja, Mácsai István szeptemberben felköltözött a nagy égi galériába, így ő - mármint Pali, mint írja - talán éppen ezért nem olvasta el eddig a novellát. Az apa egyébként az én írásomban is meghal, és éppen a halála készteti visszaemlékezésre, életének újraértékelésére a fiút. Bárhogy is, az epizód most már elválaszthatatlan része az apa-fiú kapcsolatok nagy irodalmi toposzának.”
A Mácsai-történet inspirálta főbb motívumok: apa-fiú viszony; hegemón természetű festő apa, titkaira sóvárgó kamaszfiú; zenehallgatás; a zene és a meztelenség-nemiség összekapcsolása;
II. A redukált, végső Tejmozi-novella
- a vendégmondatok nélküli, hiányokkal ékes verzió. Lényege:
Miután a vendégmondatokat beépítő terjedelmes szöveg elkészült, egy merész gesztussal mind az 53-at kimetszettem a szövegből, elhagytam a fölöslegesnek ítélt mellékszálakat. Tömörítő szándékú további szerkesztői munkával kompakt novellát kaptam, amely konzisztensnek és koherensnek látszott. A Holmi 2005-ben leközölte.
- a Tejmozi-novella - a hiányokkal ékes, a regény voltaképpeni alapját képező novellaverzió
Kitérő: a Cséka György-féle kakukktojás
Bár az eredeti interakció résztvevőit külön kértem, hogy tartózkodjanak a szerepjátékoktól, a vendégmondatok beküldői között mégis akadt egy, aki nem idegen nyelvből fordított számomra mondatot, hanem saját mondatát küldte el, mintha azt egy orosz szerző, Vlagyimir Szorokin egyébként létező, megnevezett művéből fordította volna (lásd a mondatokat). Ezt a tényt csak azután hozta tudomásomra, miután a novellám már nyomtatásban megjelent. Az ős-Tejmoziban tehát ez a mondat "hamisan" szerepel. A végső Tejmozi-novellából persze a többi vendégmondattal együtt ezt is kiiktattam - ám a hiányzó mondatok szerzői között Szorokint - tévesen - itt is feltüntettem. Amikor aztán évekkel később a regényen dolgoztam, a szóban forgó mondatot - hogy még egyet csavarjak az előzmények történetén - visszaírtam a szövegbe (kis változtatással). Így tehát kakukktojásként a Tejmozi-regényben egyetlen szó szerinti vendégszöveg található: Cséka György mondatnyi Szorokin-imitációja.
Kitérő: Anna Blandiana is kivétel
A kapott idézetek közül akad még egy, amelyet, ha nem is szó szerint, de szintén visszaírtam a szövegbe, az pedig Anna Blandana megállapítás életről-halálról. Az értelmét voltaképp sértetlenül megőriztem, de a megfogalmazáson változtattam saját szájam íze szerint.
III. A nimfa és az unikornis
- a zEtna szövegprojektumára készült kisnovella - 2005
Nem sokkal a Tejmozi-novellaverziók megjelenése után felhívással fordult szerzőihez a zEtna webmagazin. Lényege: alkossunk négy részből álló szöveget, az első háromnak a kezdőszavait, az utolsónak a zárszavait adta meg az ötletgazda Beszédes István. Nekem az az ötletem támadt, hogy a feltételeknek megfelelve elmesélem, mi történt, mi történik, mi fog történni egy novellámban. Ez az elmesélendő novella pedig voltaképp a Tejmozinak bizonyos belső történése, amelyhez inspirációt részben a feladott kezdő és záró szavak adtak, részben pedig amúgy is munkált bennem a vágy, hogy tovább szőjem hősöm és apja kapcsolatának a szálait. A „gondolja hősöm apja a novellámban”-típusú elbeszélői alapállás (mint írói attitűd) tehát itt született meg, ez tér vissza évekkel később a regény „mondja a regényem elején hősöm az ablaküvegnek”-jellegű megfogalmazásaiban.
- A nimfa és az unikornis - kisnovella
A kisnovellából a regénybe átkerült főbb motívumok: a falikárpit; a nimfa és az unikornis szimbolikája; az egymásba áttűnő évszakok, arcok; az apa halála
IV. Ikerkannibálok
rövidesen
V. Fele az egésznek
rövidesen
