Balla D. Károly: Tejmozi
- az UNGPARTY része - bloggazda: Balla D. Károly - REGÉNY / KÖNYV - Könyv és internet - Balládium - BDK internetes jelenléte - weBirodalom - -

Könyvtári ajánló

2012.08.27. :: BDK

jak.jpgA dunaújvárosi József Attila Könyvtár így ajánlja a Tejmozit:

Balla D. Károly: Tejmozi

"...lépdelt, gyalogolt, haladt a maga útján az én apám a maga taposta ösvényen"

A kárpátaljai Balla D. Károly korunk egyik „leginteraktívabb” írója: életének külső és belső rezdüléseiről rendszeresen beszámol saját honlapján. Itt olvashatjuk, hogy az író 2004-ben vetette papírra először gondolatait a regényről, amelynek egyszer csak nekiült megírni és elkezdett folyni a szöveg, egyik mondat hívta elő a másikat. A mű egyes szám első személyű: a főhős, egy nyelvész, a múlton mereng egy tengerre néző ablak előtt állva. Ugyanakkor jelen van a regényben az olykor-olykor megszólaló objektív narrátor is Balla D. Károly személyében. A két elbeszélő váltakozása, egybejátszása adja a regény különleges szerkezetét; ennek köszönhetően „leírtam azt, amit elgondolnom sem illett volna”.

A könyvben olyan egyetemes, mindenkit foglalkoztató alapkérdések merülnek fel, mint az elszakadás és leválás, a felnőtté válás és az elmúlás. Egyszerre apa- és anyaregény; maga a főhős sem tudja eldönteni, hogy szülei közül melyikről is írjon. Ugyanis ő is ír egy regényt, lelkének könnyítésére. Ez a regényírás motívum többször is visszatér a műben: egyfajta írói önarckép, amelyen keresztül láthatjuk az író vajúdását a szavakkal.

A főhős apja, aki ’kisiparosként’ gyártotta az aktképeket, elhagyja a családot. Könyvünk hőse attól fogva anyja és húga szeretetjátszmáinak áldozata lesz. „…a két nőnek életviteli szokásává vált a távollévő apa önzésének felemlegetése, (…) állandó gondozása, mintha csak az ablakba kitett és naponta locsolandó muskátli lenne.” Próbál kitörni a „szűkre mért szabadság” kitinpáncéljából, apja és anyja érzelmi szorításából – csak azért, hogy azután időről időre visszavágyódjon oda.

majdnem megszerettem ezt az öreget ott a fehér villódzásban. Egyszerre mutatott megható elesettséget és impozáns erőt, ahogy ment, lépdelt, gyalogolt, haladt a maga útján az én apám a maga taposta ösvényen, és nekem most jólesett nyomába lépnem, követnem őt valahová, valamihez, valamiért, ami neki hallatlanul fontosnak látszott.”

További kedvcsináló a könyvhöz:

(az ajánlót készítette: Molnár Csaba)

Forrás

Szólj hozzá!

Címkék: ismertetés

A bejegyzés trackback címe:

http://tejmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr964734525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu